2014. június 6., péntek

Sanyi

A lány nemtörődöm, hanyag volt; a virágok sem maradtak volna meg a szobájában, ha édesanyja nem locsolta volna őket. Nem szeretett kertészkedni sem, és nem voltak kis állatai, akiket szeretgethetett volna, és akik meghálálták volna a gondoskodást. 
Magával foglalkozott a legtöbbet. A vőlegénye szomorúan gondolt a jövőre, hisz a lánnyal képzelte el az életét, és többször eszébe jutott: vajon hogyan törődik majd a gyerekeikkel, ha ennyire nem érdekli semmi?Aztán, húsvét közeledtével gondolt egyet: meglepi kedvesét egy nyúllal. Hátha a kis állat, aki akár szerelmük záloga is lehet, törődésre ösztönzi a lányt. Be is szerezte a fehér bundás piros szeműt az egyik nyúltenyésztőtől. Húsvét reggelén fűvel bélelt kosárkába tette, úgy vitte a lánynak, aki tapsolt örömében, mikor a fedél alá kukkantott. Lelkendezve el is keresztelte rögtön - Sanyinak. Az udvar hátsó részében a vőlegény kis ketrecet fabrikált az állatnak, kényelmes fészket alakítottak ki neki. A fiú mosolgyott magában: talán megtört az átok és a lány gondos gazdája lesz a nyuszinak. Nézegette, simogatta, etetgette is - talán két napig. Aztán fontosabb dolga támadt: barátnőzni, moziba, fodrászhoz, kozmetikushoz menni... A vőlegénye vette át Sanyi gondozását, az "eddig tartott?" szomorú kérdésével. Aztán ő is egyre kevesebbszer ért rá, reggeltől-estig dolgoznia kellett. A lány szülei etetgették egy ideig a nyulat, aki közben kinőtte a kis ketrecet, és senki sem akadt, aki nagyobba költöztette volna, mert a vőlegény közben levette jegygyűrűjét - úgy érezte, jobb, ha búcsút mond az önző teremtésnek, ahelyett, hogy egy életre elkötelezné magát mellette. A szülők, látva Sanyi magára maradottságát, és kínlódását a szűk ketrecben, egyik reggel úgy döntöttek: pörkölt lesz az ebéd. A lány anyja könnyes szemmel kevergette a húst a lábasban. Megterítettek szépen, de valahogy nem volt kedvük az ételhez nyúlni, csak pislogtak laposan jóízűen falatozó lányukra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése