2014. június 6., péntek

A katicabogár

Volt egyszer egy kislány, hosszú, fekete haját két fonatban hordta, abba az anyukája piros masnit kötött; kedvenc, piros szoknyájában úgy festett, mint kedvence, a katicabogár.
Alig várta a tavaszt, amikor a kertben a kis hétpettyesek után vadászhatott, bokortól-bokorig ugrándozva, a virágszirmok alatt kutakodva. Szívesen napoztak a rózsabokron a bogarak; a kislány a kezére vezette őket, úgy gyönyörködött bennük, majd leste a röptüket.
Így volt ez akkor is, mikor hirtelen kitörő zivatar riasztotta a kislányt a házba; sajnálta a katicákat, féltette őket, nehogy elázzanak, összekapkodott amennyit csak tudott kicsi markába, és szaladt velük be, az anyukájához.
Elővette babaházát, a szobanövényekről levelet szedett a bogaraknak vacsorára, asztalt terített, megágyazott nekik és nevet adott valamennyinek. Ám a kis katicák nem voltak hálásak; egyre többet vesztett szem elől a gondoskodó kislány. Kétségbeesetten szaladt anyukájához, aki vigasztalni próbálta, elmesélte neki, hogy a hétpettyesek nem érzik jól magukat a lakásban, szabadságra vágynak, a zivatar elől levél alá menekülnek és nem az emberek házába... De a kislány csak pityergett; a babaházban pedig már csak egyetlen kis bogár maradt, a többieknek nyoma veszett, hiába szólítgatta őket, keresgélte kétségbeesetten a bútorok között, a szobanövények levelein.
- Miért hagytak itt, hisz az egyetlen állat, amitől nem félek, a katica... – zokogta. Keserűen térdelt a babaház elé, ahol az utolsó katica a játékkandalló előtt kuporgott.
A kislány egy hirtelen mozdulattal letépte a bogár egyik szárnyát.
Azt gondolta, így mindig vele marad, hisz nem tud repülni.
Megágyazott neki a pici ágyacskában, és ő is nyugovóra tért.
Reggel első útja a babaházhoz, kis kedvencéhez vezetett – a bogárka azonban nem volt sehol. Könnyes szemmel nézett körül a kislány, és megpillantotta a valamikor hét, mostmár csak hárompettyes katica élettelen testét az üvegajtó előtt.
A szabadba vágyott.

A kislány visszavitte őt a kertbe, és az egyik rózsabokor alá fektette.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése